Kecskemét Hírös Gazdaság Akker-Plus Kft. Endrődi Ferenc interjú

A bizalomra és nyitottságra felépített hálózat

Mondhatnánk, hogy Endrődi Ferenc a rendszerváltás nagy nyertese, de ennél sokkal többről van szó. Azok, akikkel üzleti kapcsolatba kerül, mind nyertesei annak az eltökéltségnek, határozottságnak és a klasszikustól eltérő kereskedői mentalitásnak, amit az akasztói üzletember képvisel. Üzlettársai, munkatársai, de még a vásárlóik is bőrükön és pénztárcájukon érzik ennek pozitív hatását. Emberközpontú szemléletének köszönhetően ugyanis nemcsak a vele együtt dolgozók, de a tőlük vásárló szakemberek képzésére is nagy hangsúlyt fektet. Ennek köszönhetően az Akker-Plus Kft. alapítója olyan alapokat tett le 1990-ben, amire azóta, tulajdonostársaival, munkatársaival egy építőanyag-kereskedelmi birodalmat építettek.

– Milyen alapokra épült a cég, a hozott anyag milyen szerepet játszott? – A tudás és az emberi értékek jelentették az alapot. A tudás bennem megvolt, hiszen az ÁFÉSZ-nél dolgoztam 1981–90-ig. Az akasztói és a kiskőrösi szövetkezet ügyvezetője voltam, ahol rengeteg értékes emberrel dolgoztam együtt, úgy a központban, mint az általam irányított egységekben. Olyan kollégákkal, akikre a mai napig felnézek. A tudásuk, a hozzáállásuk példaértékű és követendő volt.

– Mire tanították ezek az emberek önt, a főnöküket?

– Az egyik fontos lecke: a kereskedelem arról szól, hogy a termék mellett magunkat is el tudjuk adni. A másik a nyitottság. Mindig legyen nyitva az ajtód! Hogy tudják, hozzád bármikor jöhetnek, és láss mindent, ami kívül történik! Ittam minden szavukat, nyitott voltam a tudás iránt, készen álltam a kihívásokra.

– Hogyan élte meg azt, amikor a rendszerváltással jött a lehetőség, hogy az ÁFÉSZ valamelyik egységét tulajdonolja, és saját magának termelje a hasznot, felhasználva az összegyűjtött tapasztalatokat és a megtanult leckéket?

– Terveztem, hogy kiveszem az ABC-t, megszerzem a vas-műszakit, de amikor az üzletvezetőkkel beszéltem, kiderült, ők is nagyon szeretnék azokat az üzleteket megszerezni. Nekik köszönhettem azt a tudást, tapasztalatot, ami megalapozta a fejlődésemet és az üzleti szemléletemet. Így aztán, bár vezetőként megtehettem volna, nem vettem el tőlük a kínálkozó lehetőséget. Így maradt nekem a koszos, poros tüzép, kinn a falu végén.

– Mekkorát mert álmodni?

– Mindig voltak, a mai napig is vannak vízióim, célom, hogy ezek mielőbb megvalósuljanak. Amit a szüleimtől hoztam, vagyis a munkához való hozzáállás, a kitartás, a sikerorientáltság, hogy akarj valakivé válni, gyorsan meghozta gyümölcsét. Két év alatt elértük, hogy az akasztói tüzépről Békéscsabától Pécsig mindenki hallott. 

– Emberileg már tudjuk ennek hátterét, de üzletileg mi volt a titok?

– Mindig találj egy terméket, amivel felhívod magadra a figyelmet, amiben erős vagy! Nálunk ez a szén volt. A német brikettet, amit addig csak Budapesten lehetett kapni, elhoztam ide, a régióba. Hegyekben állt nálunk. Napközben az ÁFÉSZ és az Akker-Plus Kft. vezetőjeként működtem, éjszakánként pedig két tulajdonostársammal lapátoltuk a szenet a vonatokból a teherautókra.

– Honnan jött az ötlet, hogy egy akasztói ÁFÉSZ tüzépen olyan komolyan belenyúljon az építőanyag-kereskedelembe, hogy aztán országos hálózatot építsen ki?

– 1990-et írtunk ekkor. Vége a kommunizmusnak, elindult a kapitalizmus, az új Magyarország felépítése. Tudtam, nekünk le kell dolgoznunk azt a 30 éves hátrányt, amennyivel a Nyugat előttünk járt. Ezt az országot fel kell építeni, versenyképessé kell tenni a gazdaságot. Ahhoz beruházásokra lesz szükség, amihez pedig építőanyagra. Ilyen egyszerű a képlet. De már akkor is globálisan, projektpiacban és a nagyberuházásokban gondolkoztam. Átlépni Akasztó határait, irány Kiskőrös, Soltvadkert, Kalocsa, Kecskemét… Mert ez egy óriási potenciált jelentett.

– Igen jól kirajzolódik, hogy ön nem egy klasszikus kereskedő, az ön számára igen fontosak az emberi kapcsolatok.

– Úgy éreztem már az elején is, rengeteget tudok segíteni a szakmának. Hiszen nincsenek tudósok sem egy kőműves brigádban, sem egy generálkivitelezőben. Nekünk viszont mindent kell tudnunk. Mire van igénye a vásárlóinknak, a piacnak, hol találkozik össze a kereslet és a kínálat úgy, hogy aztán az minden fél számára a lehető legkifizetődőbb legyen. Roppant nyitottak vagyunk munkatársaimmal, mert valljuk: ha azt gondolod, hogy már mindent tudsz, akkor megállsz, és nem fogsz sehova jutni. Egy kereskedő a megújulás alapja, aki jót tesz a beszállítónak, mert az új dolgot beviszi a piacra, és jót tesz a partnereivel is, akiket fejlődésre sarkall. A piac nem fog téged kiszolgálni, azt neked kell kiszolgálni. Minőségi termék, árak, minőségi értékesítés! Számomra mindig az a piacvezető volt a legfontosabb, aki a legjobbat kínálja.

– A minőséghez viszont tőke kell.

– Mi megtanultunk úgy gondolkozni, hogy rakd vissza a pénzt a cégbe, ne vedd ki idő előtt, hogy aztán, tulajdonosként, magadra költsd! Hiszen teljesítményt csak úgy lehet elvárni a munkatársaktól, ha a lehető legjobb feltételeket teremtjük meg a számukra, és elhárítjuk előlük az akadályokat. Mi lehet az akadály? A nem megfelelő tudás. Szerezze meg! Értékesítő tudás, oktatás, képzés… Erre épülhet aztán a brand. Ha valaki kimondja, hogy HUFBAU-Akker, akkor neki nem juthat más eszébe, mint a hely, ahol megvan minden megoldás az ő problémájára. Ha ezt beletáplálod az embereidbe, és ezt ők viszik szét, mint a lángot, ha ezt a filozófiát életben tartják, nem maradhat el a siker. A sikereim záloga a bizalom. Ha én nem mérném ilyen nagy kanállal a bizalmat, nem, soha nem értem volna el mindezt.

– Milyen akadályok voltak a 30 év során, hogyan tudta azokat leküzdeni?

– Azt gondolom, egy vállalkozásnak a legnagyobb akadálya saját maga lehet. A saját gyengeségei, a saját hibái. Ha nem jól méri fel, hol van a helye a piacon, ha rossz a pozicionálás, ha rosszul méri fel és kezeli a versenytársakat. Ha le tudod bontani azt a falat, ami a fejlődésed akadálya lehet bármilyen formában (és ez lehet akár a szervezeted nagysága is), győztes vagy. De neked kell mindenre rájönnöd.

– Mennyi időbe telt, mire a piac felismerte a cégben rejlő potenciált?

– Amit képviseltem, azt 10 év után már felismerték a beszállítók: „Feri, te nem kereskedsz, te céget és piacot építesz” – mondták. És az egésznek ez a lényege! Felismered-e a potenciálodat, hogy ezt a piacon meg tudod-e valósítani. Se nem nagyban, megalomán módon, de nem is kicsiben, félelmek között! Higgy magadban, hogy meg tudod valósítani, hogy képes vagy rá! Amit le kell bontani, az a kishitűség, de a megalománia ugyanúgy árthat. Ezért fontos a cég- és a piacépítés harmóniája.

– És mindez ösztönösen jött?

– Ezek a felismerések menet közben jöttek, egymásra épültek. Rengeteget tanultam másoktól, például a beszállítóktól. Mivel nagyok voltunk, sokat megtettek azért, hogy engem megnyerjenek. Én pedig, ahogy azt már mondtam, nyitott voltam. És rendkívül tudatos. Kereskedelmi érettségit szereztem, felsőfokú áruforgalmi tanfolyamot végeztem, hogy munkámat minél magasabb színvonalon végezzem. A folyamatos fejlődés igénye most is megvan bennem. A kereskedelmi, iparági tanulmányok, olvasmányok mellett a menedzserirodalom tanulmányozására is nagy hangsúlyt fektetek.

– Utóbbiakra igen nagy szükség volt, amikor meghozta a cég életében az egyik, ha nem a legnagyobb, döntést.

– Két évig tipródtam, hogy centralizáljam-e a céget. Aztán a közelmúltban döntöttem. Magam mellé vettem egy ügyvezetőt, aki csúcsmenedzser volt egy nemzetközi cégnél. Joó Gergely most a jobbkezem. A döntésnek köszönhetően ma már nem kell olyan intenzitással benne lennem a hétköznapokban, nem nyom agyon a cégnagyság. Megmaradtam annak, aki átadja 30 év tapasztalatát és tudását annak érdekében, hogy még több profitot termeljünk. Ha ehhez egy új szemlélet kell, hát legyen! Ne én legyek a saját cégem fejlődésének akadályozója. Ugyanis, ha nem lépem meg, lehet, hogy elvesztek négy-öt vezetőt. Mert mindenki, akivel dolgozom, a sikerre éhes. És ha én nem tudom megmondani, hogy milyen út vezet az újabb sikerekhez, ha nem tudom biztosítani a motivációt, hogy az eddigieket felül tudjuk múlni holnap, holnapután, a cég darabjaira hullhatott volna. Most viszont egy hihetetlen megújulásban vagyunk.

– Azt mondja, ön mindenkitől tanul. A három évtized alatt hogyan alakult a viszonya a konkurenciával?

– Nálam a cégnél senki nem mondhatja azt, hogy konkurencia. Nálunk versenytárs van. Versenyben társ. Ő az, aki nevel téged, kihozza belőled a legtöbbet. Inspirál, hogy változz, hogy újítsd meg a cégedet… Mert ha nem teszed meg ezeket a dolgokat, bizony ő erősebb lesz nálad. Kétfajta versenytárs van: akit szeretek és akit tisztelek. Akit szeretek, az velem foglalkozik, és nem magával. Akit tisztelek, az pedig megmutatja azt, mit kell jól csinálni. És lehet, hogy jobban csinálja, mint én. Nem lekoppintani kell a másikat, jobbnak kell lenni nála. És ami a legfontosabb: tisztelni kell egymást! 

•