Kecskemét Önkormányzati választás 2019 Lejer Zoltán interjú

„Először helyi szinten kell betemetni a lövészárkokat”

A polgármesteri címért négyen szállnak harcba idén. A Kecskeméti Médiacentrum mind a négy jelölttel készít interjút; most az ellenzéki pártok által támogatott Szövetség a Hírös Városért Egyesület jelöltje, Lejer Zoltán mutatkozik be.

– Sokakat meglepett, amikor kiderült, hogy ön lesz az ellenzék közös polgármester-jelöltje. Mit lehet tudni önről?

– Negyvenkét éves vagyok, itt élek Kecskeméten; ide járnak a gyermekeim iskolába, a Széchenyivárosba. Több mint 16 éve érkeztem, a szerelem hozott Kecskemétre. Itt telepedtünk le, itt alapítottunk családot.

– Könnyen ment a letelepedés az idegen környezetben?

– Sok mindent lehet mondani a városra, de ezt meg kell állapítani, hogy Kecskemét igenis befogadó város. Nagyon jól érezzük magunkat, remélem, hogy gyermekeim is itt fognak élni Kecskeméten, nem lesznek elvándorlók. 2008 és 2018 között a versenyszférában dolgoztam, mint termelési vezető. A szervezetirányítási tapasztalatommal, tudásommal érkeztem a politika világába tavaly; no, az egy nagyon nehéz váltás volt. Viszont olyan cégnek dolgoztam, mely lengyel, cseh, német kapcsolatrendszerrel bírt. Bejártam Európát, láttam az unión belüli különbségeket, de sajnos most már nagyon látom a Kelet-Európán belüli lemaradásunkat is.

– Ezért váltott?

– Már 2010 után éreztem azt, hogy be kell lépnem a politikába, és valamit tennem kell. Korábban katona voltam a reptéren, ott politikával nem lehetett foglalkozni. 2013-ban a Jobbik színeiben kezdtem el mozgolódni, akkor indult el a néppártosodás folyamata, akkor kezdte el a párt levetkőzni a korábbi negatív sztereotípiákat. Nekem szimpatikus volt a néppárti vonal, az, amit Vona Gábor meghirdetett, s az is, hogy fel kell számolni a szekértáborokat.

– A választási eredményeket tekintve a Jobbiknak nem igazán sikerült a néppártosodási politikát végigvinni…

– Hogyne sikerült volna! 2018-ban 1,3 millió ember szavazott a Jobbikra. Azt egy politológus tudná elemezni, hogy 70 %-os részvételnél mégiscsak a Fidesz hozta a többséget. Több okunk is van, hogy támadjuk a kormányt, például azért, mert felszámolta a demokráciát. Amit viszont én a legnagyobb bűnnek tartok, az a félretájékoztatás. Ez a fajta médiahenger, a manipulatív tájékoztatás, a közszolgálati tévével az élen.

– A már említett kampányban a Jobbiknak is akadt bőven médiafelülete. A Magyar Nemzeten keresztül, a Hír Tv-n keresztül el tudták juttatni az üzeneteiket a választókhoz, nem?

– De ezek rétegmédiák. Nincsen benne a hét ingyen csatornában például a Hír Tv, az ATV. Ki kell mondani, hogy a megyeszékhelytől nem kell elmenni 50 kilométerre, vannak olyan települések, ahol nincs is más.

– És az internet?

– Az internet is rétegelérés ma Magyarországon, sajnos, mert nem mindenki használja a szélessávú internetet, okostelefont. A kormánypártok uralják a megyei lapokat, beterítik vele az egész országot és uralják a közszolgálati tévét, elérik a lakosság csaknem száz százalékát, míg más pártok csak egy-egy kis réteget érnek el.

– Az ellenzéki pártokat tömörítő Szövetség a Hírös Városért Egyesületnek ön a polgármester-jelöltje. Mi a fő üzenete a választók számára?

– Hogy létre tudott jönni a Szövetség, szerintem már önmagában is jelképe a mai magyar állapotoknak. A társadalom úgy látta 2018-ban, hogy képtelenek voltunk az összefogásra.

Nagyon örülök annak, hogy a társadalmi nyomás elérte célját. Majdnem minden megyeszékhelyen létrejöttek ezek az egyesületek, és be tudták csatornázni a helyben lévő összes ellenzéki pártot. Ez nagyon fontos üzenet: Kecskemét sem egyszínű, ellenzéki szavazók és kormánypárti szavazók is élnek itt.

A város társadalmi összetétele állandóan változik. Egy ilyen szituációban egy szövetség tudja lefedni szerintem a polgárok akaratának nagy részét. Szerintem az első nagy lépés az lenne, ha a pártok félre tudnák tenni központi irányelveiket és a helyi, lokális problémákra, az emberekre tudnának koncentrálni.

– Egy interjúban említette, hogy konkrét ügyek mellett lehet jó döntéseket hozni, ahol nem a pártérdekek jelennek meg. Vegyünk egy példát. Néhány éve elhangzott egy DK-s felvetés, hogy azonnal le kell állítani a kecskeméti egyetem építését. Ezzel a helyi MSZP, a Jobbik nem értett egyet. Most hogyan vélekedne egy ilyen felvetésről a Szövetség?

– Ez egy nagyon jó példa. Ugyanis elszoktak az emberek a vitától. Ez pont egy olyan ügy, amikor egy párt képviselője felvet valamit; mellette most ott lesz hat másik szervezetnek a képviselője, hét – a kormánypárttal együtt. Végre értelmes vitát lehet folytatni.

– Volt róla vita akkor is…

– Hogyne, hisz minden ügy, ami előre viszi a dolgot, vitával kezdődik. Például én nagyon hiányolom, hogy a mai politikai kultúrában semmiről nincs vita. Ebben a kampányban a Szövetség a kihívója most a Fidesz-KDNP jelöltjének. Vannak persze még független jelöltek is, de tudok egy jó sportpéldát mondani erre.

Egy bokszmeccsen a kihívó nem kezd el foglalkozni a ring-segédekkel, neki meg kell szerezni azt az övet a kihívott féltől.

Ha egy kampányban a választók előtt létrejön egy polgármesteri vita, akkor azok már tudnak dönteni. De amikor állandó központosítás van, nem; és ne feledjük, hogy 2010 óta folyamatos az országban a központosítás, lassan a tanácsrendszer fog visszajönni.

– Előtte is központi politikai akarat érvényesült, nem?

– Azért 2010 után a helyi önkormányzatok mozgásterét eléggé leszűkítette a Fidesz-kormány. Minden területen központosítás zajlik.

– Ott tartottunk, hogy a fent említett esetben vita lenne. De döntést mégiscsak kell hozni. Jelen esetben a Szövetségen belül milyen döntés születne? Le kellene állítani a kecskeméti egyetem építését?

– Odáig jutottunk el a kérdéssel, hogy vita van. Ha vita van, akkor a vita végén konszenzus van. Lehet, hogy a konszenzus a felvető félnek nem fog tetszeni, de lehet, hogy igen, lehet, hogy meg tudja győzni az összes többi partnert. Pontosan ez a vita lényege.

– Nem minden vita ér véget konszenzussal. Valamilyen döntést viszont meg kell hozni. Jelen esetben most milyen döntés születne a Szövetségen belül?

– Most megragadtunk ezen az egyetemi kérdésen… Ebbe a vitába például a kecskeméti lakók hogyan tudtak beleszólni? Hogy tudott a kecskeméti polgár véleményt formálni ebben a vitában? Sehogy.

– Dehogynem: a választott képviselőin keresztül. Ellenzéki és kormánypárti képviselőkön keresztül.

– Igen, így van. De nagyon kevés lehetőség adódik rá. Például hiányolom Kecskeméten a lakossági fórumokat. Lehetne lakossági fórumot tartani háromhavonta, félévente. Ez is előre viszi a várost. No, de visszatérve a kecskeméti egyetemre: ekörül vannak zűrös ügyek. Ezt mindenki látja, országos-, helyi sajtó megírta a polgármester asszony férje és az építkezés közötti összefüggéseket. Azt mondom, hogy döntést akkor lehetne hozni, ha nyílt, egyenes, őszinte viták folynak, és ki vannak teregetve a lapok. Azt látjuk, hogy Kecskeméten ez nem nagyon megy. Ez a legnagyobb problémája a politikának: őszintén ki kell rakni a tényeket, és akkor az emberek tudnak dönteni.

– Újra kérdezem: mégis, mi lenne a folyamat végeredménye? Ha mondjuk a konszenzus a Szövetségen belül az, hogy le kell állítani az egyetem építését, akkor ön számára az elfogadható lenne, még akkor is, ha a döntés egyértelműen a város érdekei ellen van?

– Első kérdés, hogy mi a város érdeke, mi a polgárok érdeke. Viszont ennek a törvényességi hátterét biztosítani kell mindenkinek. Mindegy, hogy ki vezeti a várost.

A törvényességet és a nyilvánosságot nem szabad megkerülni. Ez nagyon fontos. Ez a két dolog szerintem, ami a mai magyar politikából hiányzik.

– Ön jobbikos politikus. Sokan nehezen látják, hogy a Jobbik pontosan mit képvisel mostanában. Jobboldali politikusnak tartja-e magát, kecskeméti polgármesterként jobboldali politikát folytatna-e?

– Jobboldali politikusnak tartom magam. Keresztény katolikus sváb családban nőttem fel, ezeket az értékrendeket magaménak vallom a mai napig.

– Egy interjúban megkérdezték önt, nem tart-e attól, hogy kevesen ismerik Kecskeméten, s ön a következő választ adta: még mindig jobb ez a helyzet, mint hogyha évtizedek óta küzdő ellenzéki politikust indítottak volna polgármester-jelöltnek, aki elindult 8-10 választáson, de soha nem nyert, és az emberek már kiábrándultak belőle. Ez egy nagyon karakán megfogalmazás. Nem sértődtek meg ezen a Szövetségben lévő MSZP-s képviselők, akik akár magukra is vehették, hogy ők a bukott politikusok?

– Ezt nem egy konkrét politikusra értettem. Társadalomszociológiai értelemben fogalmaztam. A szavazók egész egyszerűen azért mennek el szavazni, mert az ő általuk preferált jelölt győzelmét szeretnék. Ha most egy olyan embert indít az ellenzék, nem feltétlenül Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, hanem bárhol, aki ötödször fut neki a megmérettetésnek, akkor bizony a mozgósító hatása, az egész kisugárzása is mérsékelten fog működni.

– Igen ám, de hát a Szövetség listáján második helyen lévő Király Józsefre tökéletesen illik az ön leírása.

– De az is igaz, hogy az elmúlt húsz évben ahányszor nekiindult a választásnak, úgy indult el, hogy a körzetben rengeteg jelölt volt. Most alig van jelölt.

– Ettől még ráillik az ön leírása.

– Amit mondtam, az ebben az országban, nagyon sok városban, nagyon sok politikusra igaz.

– Nem okozott konfliktust, hogy kvázi bukott politikusnak nevezte a listájuk második helyén álló MSZP-s jelöltet?

– Ez nem bukott politikussági kérdés. Érzem én, hogy Király Józsefre van kihegyezve ez a kérdés. Nem is tudom, mióta képviselő a városban… Szerintem az ő munkáját a kormánypárt is elismeri, különben nem ő lenne a Városüzemeltetési Bizottság elnöke. Ő mint szakember, építész a városüzemeltetésben kamatoztatja tudását. De tény, hogy az elmúlt 15 évben úgy jött ki a politikai szerepvállalása, hogy ellenzéki politikusként mellette indult még rendre a körzetében 6-8 induló. Nem jó ez a példa, mert nem erre hegyeztem ki a mondandómat.

– Talán azért indokolt mégis a kérdés, mert egy ilyen, egymástól teljesen eltérő elveket képviselő pártok közötti szövetségben nagyon nem mindegy, hogy milyen kommunikáció folyik a tagok között.

– Nagyon jó kommunikáció van. Azt látom, hogy megértette minden politikai helyi tényező azt, hogy a lövészárkokat temessük már be, mert erre egy városban sincs fogadóképes kereslet. Országos politikában lehet, hogy van, itt nincs.

– Tehát optimista abból a szempontból, hogy ez a Szövetség működőképes politikai egységként tud működni?

– Nem látom most benne azt, hogy egy-egy ügy megakasztaná a gördülékeny munkát. Helyi emberek vannak benne, helyi problémákat látnak. Vannak új belépők a Szövetség jelöltjei között és vannak régiek. Utóbbit azért tartom fontosnak, mert muszáj a tapasztalatra alapozni. Úgy látom, hogy ezt a taktikát választotta a Fidesz is. Hét új jelöltet beemelt, akik eddig nem voltak benne a politikában, és persze maradtak azok a régiek, akik majd tudják segíteni az integrálásukat a politikába.

– Egyik szlogenjük szerint „a városnak nincs gazdája”. A „minden rossz” stratégia véleménye szerint egyébként tükrözi-e a város valós helyzetét? Tényleg ennyire rossz-e a helyzet, vagy ezt tekinthetjük politikai kommunikációnak?

– Azt a mondatot nem használtam, és nem is fogom használni, hogy „minden rossz”. Azt a mondatot használtam, hogy ennél sokkal jobban lehetne csinálni, és ezért is az a szlogenünk, hogy „jobban tudjuk csinálni”. Ugyanis, ha már összehasonlítottuk Magyarországot a V4-ekkel, akkor Kecskemét hasonlítsa össze magát más megyeszékhellyel!

Egy interjúban úgy fogalmaztam, hogy ha a városok versenye egy autóverseny, akkor Kecskemét kapta a legerősebb motort, és sajnos nem tudunk vele élni.

Hasonlítsa össze magát Kecskemét egy Győrrel! Vagy Szegeddel, ami ellenzéki vezetés alatt áll, és nincs olyan nagy multinacionális, ipari háttérrel rendelkező befektetője, mint Kecskemétnek. Kecskemétnek van két országgyűlési képviselője a parlamentben, ott, ahol a saját pártszövetsége kétharmadával kormányoz, van egy normális többségű kormánypárti önkormányzata és egy kormánypárti polgármestere, és úgy néz ki, hogy ezzel a város nem tud élni. Nincs lobbiereje, mutogatás van évek óta a vasútra, mutogatás van évek óta a közútra.

– Önnek nagyobb lobbiereje lenne ellenzéki városvezetőként?

– Szegednek van? Van. Megoldották? Megoldották. Ezt mondtam a sajtótájékoztatón: „dobjanak ki az ajtón, visszamegyünk holnap, holnapután bemászunk az ablakon. Addig megyünk, amíg ez a probléma fennáll”. Ezt hiányolom a jelenlegi városvezetéstől. A lobbierőt és a kitartást. Van, amiben van kitartás, van, amiben nincs. Például tíz éve hirdették meg az intermodális pályaudvart. 2009-ben a közgyűlés előtt volt az anyag. 2,6 milliárd forintot költött el a város pályázati, saját pénzből a tervezésre. Ott még egy kapavágás nem történt. Tehát elköltöttünk 2700 millió forintot valamire, 10 év alatt. 10 év egy város életében nagyon hosszú idő. Hosszútávú stratégiákat lehet felállítani 10 év alatt, ami kellene is ennek a városnak, például a közlekedési stratégia.

– A kérdés újra: például a MÁV-ra tudna olyan hatással lenni, hogy az intermodális pályaudvar vagy az aluljáró ügyében meggyőzze őket a saját igazáról?

– Igen, mert én azt mondom, hogy nem polgármesterként akarnék oda bemenni. Tárgyalópartnerként szeretnék bemenni úgy, hogy 110 ezer ember van mögöttem, és a 110 ezer ember nevében tárgyalok. Ennél nagyobb erő nem kell.

Egy polgármester nem azért megy be, mert ő polgármester, hanem azért, mert a 110 ezer ember érdekeit fogja képviselni, még ha a tárgyalás 12 órán keresztül tart is.

– Ön szerint a jelenlegi polgármester nem ugyanezzel a felhatalmazással megy egy ilyen tárgyalásra?

– Nem látszik. Mondjuk ki!

– Nem biztos, hogy csak a hozzáálláson múlik.

– Azt nem hiszem el, hogy a MÁV tíz éven keresztül, harminc éven keresztül elzárkózik egy problémától. Nem hiszem el. A MÁV-nak sem érdeke, hogy fekete bárány legyen a városban. Ha ehhez pénzt kell rendelni – merthogy a MÁV-nak nincs, ez is elképzelhető –, akkor a városnak kell segíteni a forrásokban. Akkor az országgyűlési képviselőnek kell belépnie, hogy ehhez forrást tudjon biztosítani. Akkor a kormányhoz kell menni. Sokféle megoldás van, és látjuk, hogy ezek a megoldások más városban tudnak működni.

– 2006 és 2010 környékén Kecskeméten is azzal kampányolt a baloldal, hogy lehetetlen helyzetbe kerülne a város, ha fideszes jelölteket, polgármestert választana, mert nem fognak tudni az akkor baloldali irányítású kormányzat alatt eredményesen politizálni. Ellenzéki polgármesterként a fideszes kétharmados többségű parlamentben önnek menne ez?

– Hogyha a baloldal ezzel kampányolt, akkor kijelenthetjük, hogy most pedig a Fidesz mondja ki, hogy elvesz 1000 milliárdot, hogy ha Karácsony Gergely lesz Budapesten a polgármester. Megy a fenyegetőzés, ezt a retorikát ugyanígy használják.

– Kecskeméttel kapcsolatban ilyesmi nem hangzott el.

– Akkor itt egy ellenpélda. Mikor érkezett Kecskemétre, a fideszes városvezetéshez a legnagyobb befektető? 2007-ben. Amikor milyen színű volt a kormány?

– Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök. És kormányzati szinten nem is Kecskemétet szerették volna választani. A Mercedes viszont szerencsére igen.

– Most olyan, hogy ki-mit szeretett volna, a politikában nincsen. A Mercedes 2007-ben érkezett Kecskemétre, kormányszerződés alapján. Tudjuk, hogy mennyi tanulmány készült előtte, az átképezhető munkaerő számáról, az oktatási rendszerről… Ez egy nagyon komplex munka volt 2007-ben, és nem gáncsolta el a baloldali kormány. A Fidesz-kormány sem fojtotta meg Szegedet. Szeged jól működik, sőt mondjuk ki, hogy fényévekre van Kecskeméttől: a belváros tömegközlekedése, az úthálózata.

– Hogyan látja az együttműködés lehetőségét mondjuk egy kormánypárti többségű képviselő csapattal?

– Egy mondattal tudom összefoglalni: aki nem 110 ezer emberért ül be a testületbe, az ne üljön be. Először a helyi szinten kell betemetni a lövészárkokat. Ott lehet a legkönnyebben, mondjuk ki. Aztán bízzunk benne, hogy a politikai kultúra és a – számomra fontos – demokráciába vetett hit valahogy fölfele is hatni fog, mind az ellenzéki pártok felé, mind a kormánypártok felé.

– A programjukban is kiemelt szerepe van a közlekedési problémák megoldásának. Hogyan kezdene ehhez a munkához?

– A közlekedés mindannyiunk gondja. Mindegy, hogy tömegközlekedéssel, biciklivel, autóval vagy gyalog közlekedünk. Sajnos Kecskemétnek a ’90-es évek mezővárosi szintjébe ragadása nagyon emblematikus pontja a városnak.

– Tényleg úgy látja, hogy a ’90-es évek mezővárosi szintjébe ragadt Kecskemét?

– Az úthálózat, a közlekedés, az egész infrastruktúra alapján igen. Szerintem 2019-re Kecskeméten meg kellett volna valósulnia számos fejlesztésnek. 2007-től látszódott, hány fő foglalkoztató lesz, mekkora beszállító hálózat fog érkezni Kecskemétre. Az elmúlt 12 évben a város mintha futott volna az események után.

– Konkrét elképzelések?

– Egyszerűen közlekedhetetlenné vált a Nyíri út része, a Hetényi út vége. Csinált a város ott egy körforgalmat. Elkészült az összeköttetés, hogy a forgalom ki tudjon menni az elkerülő útra, de ez befelé nem használható, mert nincs hozzá útszélesség; nem látszik a hosszú távú koncepciós ív, hogy most elkezdjük és lehet, hogy két évig tart. Lehet, hogy nehéz azt a szakaszt megcsinálni, de meg kell csinálni.

Ezt el kell mondani a lakóknak. Meg kell velük értetni, be kell vonni őket ebbe az egész döntési mechanizmusba, hogy az a két év nekik ne egy negatív két év legyen, hanem azt lássák, hogy igen, itt most állni kell 25 percet reggel, 25 percet délután, de ennek ez és ez az oka. Most azt látják, hogy azért kell várni 25 percig, mert itt egy körforgalom épül. A körforgalomtól meg fog oldódni a probléma? Nem fog megoldódni, amíg Hetény nem lesz bekötve az elkerülőbe, az autópálya irányába, és nem lesz még egy „menekülő útvonal” kiépítve.

– Mindent egyszerre kellene megoldani, hogy ezek a kérdések ne merüljenek fel.

– Ott kezdtük, hogy Kecskemétnek nincs hosszútávú terve. Ott ragadtunk a ’90-es években. 2007-től, ahogy a Daimler megcsinálta ezeket a felméréseket, a városvezetésnek ezt használnia kellett volna, és 2007-től szisztematikusan kellett volna a hálózatot ehhez a komplexumhoz építeni. Nem sikerült. 2017-ben, 2018-ban igaz, csináltak valamit. Most a négysávosítást, most ezt, most azt. A városnak fel kellett volna készülni a Daimler fogadására. Ez nem történt meg. Nagyon sok nyugat-európai településen jártam, ahol ugyancsak ilyen nagy multinacionális cég települt a városra, és ott bizony látszik a szisztematikus építkezés. Egy akkora konszern, mint mondjuk a Daimler, Németországban rá van kényszerítve például a nagyobb szerepvállalásra. Ezt valahogy meg kellene követelni Kecskeméten is.

– Ez több helyi adót jelent például?

– Nem biztos, hogy adót jelent. Hanem azt jelentheti, hogy egyszerűen bevonják őket az építkezésekbe, a fejlesztésekbe.

– Tehát mégis több pénzt kellene elkölteniük…

– Nem azt jelenti, hogy felemeljük az iparűzési adót valamennyivel. Nem biztos, hogy ezt jelenti. Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy közös projekteket indítanak a városban, például infrastrukturális területen. Annak már a társadalomra is van hatása, ha beszáll egy-egy fejlesztésbe a multi cég.

– Ez nagyon szép, de megint ugyanaz a kérdés, hogyan tudja rávenni őket minderre? Van olyan politikai eszköz, bármely városvezető kezében, hogy ezt elérje?

– Ez nem politikai eszköz kérdése. A kormány stratégiai szerződéseket köt a multinacionális cégekkel, melyek tartalmát nem látjuk, hiszen titkosítják őket tíz évre, el sem tudom képzelni, miért. Szerintem a helyi önkormányzatnak ugyanilyen stratégiai szerződéseket kell kötnie minden vállalkozással, a kis- és középvállalkozókkal is. Ugyanis ők lesznek a település motorjai.

– Egy ilyen együttműködési szerződésben mit tudna ajánlani nekik? Mit várna el tőlük? Mi lenne ennek a szerződésnek a tartalma?

– A 21. század változására, a kihívásokra egy önkormányzat akkor tudja megadni a választ, ha az önkormányzati testület mellett létre tudna jönni egy olyan kollégium, amely a város összes szereplőjét be tudja integrálni. Nem politikai alapon, nem haveri alapon, hanem egyszerűen azon az alapon, hogy itt vannak a városban. Hogyha ebbe a diákönkormányzattól kezdve a vállalkozókig mindenki be tudja csatornázni az igényeit, akkor a városvezetés ebből sok információt képes lenne leszűrni…