Honvédség Honvéd Hagyományőrző Egyesület Doni Bajtársak Szövetsége Kecskemét háború

Egy kecskeméti honvédtiszt viszontagságos élete

A Kecskeméten élt, közelmúltban elhunyt magyar királyi honvédtiszt sorsa, sok kortársához hasonlóan, negatívan alakult. Ugyanis a diktatúra idején őt is meghurcolták s bebörtönözték.

   A fiatal kadétok egész életre szóló hazafias, katonás nevelésben részesültek. Ebben jelentős szerepet kapott a „Zrínyi fohász”. Ez minden iskolai, katonai ünnepségeken, megemlékezéseken elhangzott: „Adassék tisztelet a katonaeszménynek. A hazáért megdicsőültek szelleme töltsön el, a magyarok Istene segítsen minket”. Ezt vallotta minden növendék, közte Kováts kadét is, aki egész életében így érzett s ennek szellemben élt és alkotott.

   A Pécsen töltött négy év után Budapesten a magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait. Andor szorgalmasan tanult, több nyelvet is elsajátított. A katonai intézetekben jelentős szerepet kapott a tiszti etika, amelyet az ott szolgáló tisztek, parancsnokok személyes példamutatásán keresztül és az illemtanórákon sajátítottak a növendékek. Tehát nemcsak az úri viselkedés, a jó modor vált vérükké, hanem a hivatásgyakorlás minden fontos mozzanata és gyakorlati tudnivalók is. Fontos volt számukra a bajtársiasság s a tiszti becsület. Ehhez társult még a vallás-erkölcsi nevelés magas foka. Erkölcsi tartást, magabiztosságot adott a Ludovikán végzett tiszteknek a kötelességérzet. Az akadémia jelszavához életük végéig hűek maradtak: „A hazáért mindhalálig”!

   A háborús helyzet miatt félévvel hamarabb történt a tisztavatás. 1939. január 15-én volt fogadalomtétel kardrántással. Kováts Andor főhadnagy lett. Az avatást követően Kecskeméten kezdte meg szolgálatát a magyar királyi Zrínyi Miklós 7. honvéd gyalogezred állományában. Az I. zászlóalj 2. puskásszázad szakasz parancsnokává nevezték ki. Rövidesen áthelyezték Ceglédre a II. zászlóaljhoz. Ugyanis az egyik tisztibálon Andor civilruhában jelent meg. Meglátta ezt vitéz Grassy József ezredes, ezredparancsnok. Büntetésből áthelyezte Ceglédre. Grassy hamarosan másik beosztásba került, Andort pedig visszahelyezték a hírös városba. Oktatótiszt is volt az egység tartalékos tiszti iskolájában.

   Kováts főhadnagy szabadidejében sem tétlenkedett. 1939-ben megírta A gyalogság harca és harceljárása című gyakorlati tudnivalókat a szakaszparancsnokok részére. Elöljárói engedéllyel magánkiadásban többször is megjelent. Nem volt jellemző akkor sem, hogy fiatal csapattiszt szabályzatot jelentessen meg!

 Frontszolgálaton

   A kecskeméti gyalogezreddel őt is kivezényelték 1942 nyarán a keleti harctérre. A megerőltető, több mint 1000 km-es gyalogmenet után a Don folyó mentén kerültek bevetésre. Kováts főhadnagy a fronton mát puskásszázad századparancsnoki beosztásban szolgált.

   Résztvevője és szenvedője volt az 1943. január 12-ei nagy erejű szovjet támadásnak. Sőt január közepén parancsra átvette az I. zászlóalj zászlóaljparancsnoki teendőket is. A németekkel közösen történt a hosszú és nehéz visszavonulás. Közben állandó harcérintkezésben voltak az ellenséggel. A hideg időjárás, hiányos ellátás is nehezítette a manővereket. A 110 fős századából csak 55 fő térhetett haza a békehelyőrségbe. A kegyetlen orosz télben végrehajtott hátrálásban is helytállt harcosaival. Azonban ennek súlyos ára volt, ugyanis 1943. márciusban kéz-és lábfagyással bekerült a kijevi hadkórházba, ahol kezelték és gyógyították.

   A háborúban mutatott bátorságáért a kormányzó több kitüntetésben is részesítette. Kiérdemelte és megkapta a Magyar Koronás bronz-és ezüstérmet, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal. A német hadvezetéstől pedig a Vaskereszt I. és II. osztályát. A Vitézi Rend főkapitánya 1943-ban vitézzé avatta. 1944-ben pedig századossá léptették elő.

   1943. május végén érkezett haza a frontról. Kinevezték a 7. gyalogezred I. zászlóalj segédtisztjévé. A következő év nyarán alakulatával a Kárpátokban hegyi kiképzésen vett részt. Mozgósítás miatt hazarendelték Kováts századost. A 7. gyalogezred tábori pótezred kötelékében majd az 54. gyalogezred 1. segédtisztjeként a Bácskában, a Duna-Tisza közén s végül a Dunántúlon ismét frontszolgálatot teljesített. 1945 elején védőállásban voltak.

 Hadifogság, kegyetlen meghurcoltatás

   1945. március 24-én, Esztergom mellett Tokodnál esett szovjet hadifogságba. Uzmánytól- Nyizsgij Novgorodig több fogolytábor lakója is volt. Nélkülözések és megaláztatások közt két és félévig tengette életét, ette az ehetetlen ételnek nevezett moslékszerű eledelt. A sors és Isten segítségével azt is túlélte. A hite és vasakarata adott erőt a nehézségek leküzdéséhez.

   Harmincévesen, 1947. októberben érkezett haza szeretteihez. Azonnal jelentkezett szolgálattételre a Honvéd Vezérkarnál. A Szabályzatszerkesztő Osztálynál alkalmazták. Ott még emlékeztek arra, hogy Kováts főhadnagy, a háború idején, megírta az Ötnyelvű katonai szótárt. Megbízást kapott, hogy állítsa össze a Szovjetunióba hurcolt magyar tisztek Címtárát komplett névsorral. Negyven hadifogolytáborban raboskodókról készítette el a kötetet 1948-ban.

   Nem sokáig szolgálhatott Kováts százados az új demokratikus Honvédségben. A kegyetlen diktatúra „vasökle” ugyanis rá is lecsapott. Koholt vádak alapján letartóztatták. Amerikai kémnek bélyegezték meg. Koncepciós perben, jogtalan ítéletet hoztak ellene s társaival szemben. 1950. február 3-án, első fokon 3 évi börtönre ítélték, másodfokon pedig 1 évre. Budapesten a Margit körúti Katonai Fegyházban töltötte le a kiszabott büntetését. De onnan meg Kistarcsára internálták három évre. Végül 2 év múlva, Nagy Imre miniszterelnök rendeletileg megszüntette az internálótáborokat. Kováts Andor is kiszabadulhatott 1953-ban. Sokszor elmondta: „Ha nincs Nagy Imre rendelete, talán még most is ott rohadnék.” 1957-ben bűncselekmény hiányában, részben rehabilitálták.

Karrierépítés a polgári életben

   Kováts Andor a szabadulását követően új életet kezdett. Belátta, hogy csak a polgári életben folytathatja tevékenységét. Hiába tanult 12 évig katonai iskolákban, nem lehet a továbbiakban honvédtiszt. A néphadseregnek nem volt szüksége a magasan képzett, több nyelvet beszélő tisztre. Nagy nehezen tudott elhelyezkedni. Több helyen is dolgozott. Közben beiratkozott a jogi egyetemre, amelyet sikeresen elvégzett. 1957-ben kapta meg diplomáját, jogi doktor lett. Letette az ügyvédi- bírói szakvizsgáit. 1962-től 30 éven át, egészen a nyugállományba vonulásáig jogtanácsosként és jogi beosztásokban dolgozott több munkahelyen, cégeknél és termelőszövetkezeteknél.

 Írói munkássága

   A jogi hivatás gyakorlása mellett-az 1980-as évtizedtől kezdve- szinte naponta foglalkozott írással és publikálással. Több évtizeden keresztül az ország különböző megyei-és napilapjainak rendszeresen küldte különböző témákban a történelmi és ismeretterjesztő, leközlésre szánt anyagokat, cikkeket és tanulmányokat. A Honvédelmi Minisztérium égisze alatt megjelenő folyóiratokban is rendszeresen jelentek meg hadtörténelmi és haditechnikai vonatkozású anyagai.

   Kováts Andor sokoldalúságát, műveltségét mutatja, hogy a katonai és általános tartalmú cikkei mellett, a figyelme és érdeklődése a keresztrejtvény felé is orientálódott. Megírta s kiadták 60ezer példányban a Rejtvényfejtők kézikönyvét. Ezután jöttek sorba az újabb és újabb művei: Rejtvényszótár, Keresztrejtvény lexikon, Tini rejtvényszótár, Képes kvíz és rejtvényszótár, Vádemékum kislexikon A-tól Zs-ig. A rejtvényfejtéssel foglalkozó művei több mint tíz kiadást értek meg. Összesen mintegy 300ezer példányban jutottak el a használókhoz. 1995-ben jelent meg az Ablak az oroszokra című önéletrajzi kötete.

Rehabilitálása és társadalmi tisztsége

   A rendszerváltáskor elismerték Kováts százados rendfokozatát., s előléptették őrnaggyá. Később a honvédelmi miniszter kinevezte ezredessé. Sőt kérelme alapján kiutaltak részére kistársasági egyenruhát is, amit különböző katonai rendezvényeken, nemzeti ünnepeken, mellén a kitüntetéseivel, mindig büszkén viselt.

   1990-ben alapító tagja lett a Honvéd Hagyományőrző Egyesület kecskeméti területi szervezetének. Több éven keresztül vezetőségi tagként végezte munkáját. Minden bajtársi összejövetelre szorgalmasan járt. Ott pedig hasznos tanácsaival, érveivel formálta a tagság véleményét. Tagja volt még a Doni Bajtársak Szövetségének is.

   Több esetben mondott emlékező beszédet a Hősök napján a temetőkben, emlékműveknél. Állami, nemzeti ünnepeken pedig koszorút helyezett el a bajtársaival közösen az emlékműveknél, szobroknál. A hagyományőrző szervezetekben végzett átlagon felül végzett munkásságáért a honvédelmi miniszter kitüntette a Honvédelemért kitüntető Cím I. osztályával. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület helyi vezetősége pedig többször Emléklapot adott részére. Megkapta a 25 éves tagságért adható jubileumi HOHE emlékérmet is.

   Kováts ezredes 98 éves koráig aktívan dolgozott. Élete utolsó évét egy szeretetotthonban töltötte. 2017. április 7-én Kecskeméten hunyt el, életének 100. évében. Hamvait katonai tiszteletadás mellett, egyházi szertartással helyezték végső nyugalomba. A családja mellett az egykori bajtársak közül többen is jelen voltak a végtisztességnél.

   Kováts Andor nyugállományú ezredes, nyugalmazott jogtanácsos hosszú és változatos, nehézségekkel terhelt életében is mindig a jobbra és nemes cselekedetekre törekedett. Maradandó írói értékeket, követendő tiszti etikát, becsületet és tisztességet hagyott az utókorra. Kardrántásos fogadalma szerint teljesítette emberi küldetését: „A hazáért mindhalálig!” Ezredes Úr! Nagyszerű, példamutató emlékedet tovább őrizzük!

Írta: Kenyeres Dénes nyá. alezredes

•