VI. SZÉP Kihívás – Bringatúra folklórprogrammal

Megkésett beszámoló, de legalább annyira hosszú, mint maga a túra

Van, akinek a Balaton a Riviéra. Van, akinek a SZÉP Kihívás a Balaton-kör. Van, akinek az Alföld szép. Nem csak Petőfinek. És nem csak a Szép családnak. Egyre többeknek. Még szép! Persze ebben Szépéknek nagy szerepe van. Mármint, hogy az országban egyre többen megismerik. Mert jönnek mindenfelől a bringáikkal, hogy megtapasztalják: a kihívást nem csak a hegy jelenti, a szépséget meg nem csak a vízpart.

Galéria

Szombaton hatodik alkalommal rendezték meg SZÉP Kihívást, az alföldi bringások Balaton-körét. Ki voltak már éhezve a bringás népek, mert a Covid miatt 2020-ban elmaradt, a megszokott májusról meg augusztus végére csúszott. Na, most 2021-ben aztán meg is kapták a magukét! Volt két folklórműsor, volt kis homokban sétálás (csak hogy senki ne de feledje, hol is van!), de ami a legfontosabb: kísérőkocsi, frissítés mindig pont ott, ahol már nagyon kellett, és egy élménydús, határfeszegetős szombat.

Most jön néhány tény, azok átböngészése után pedig egy kis szubjektív élménybeszámoló (annak, aki kíváncsi rá, milyen volt belülről):

AMI NEM VÁLTOZOTT:

- Idén is három távra lehetett nevezni: Családi (vezetett minitúra: 16 km); Szép (205 km, szintidő: 12 óra); Nagyon szép (250 km, szintidő: 12 óra)

- A nagykövetek: Farkas Mihály parakerékpáros, Boronkay Péter világ- és Európa-bajnok

AMI VÁLTOZOTT:

- Az útvonal. A mezőny most is lassúrajttal indult az Auchan parkolóból, és oda is ért vissza, de fordított irányba indult.

A Szép kihívás útvonala: Kecskemét – Kadafalva – Ballószög – Ágasegyháza – Izsák – Orgovány – Jakabszállás – Fülöpjakab – Kiskunfélegyháza – Tiszaalpár – Lakitelek – Tiszakécske – Kocsér – Nagykőrös – Lajosmizse – Ladánybene – Kunbaracs – Kerekegyháza – Ballószög – Kadafalva – Kecskemét

A Nagyon szép kihívás résztvevői jó darabig együtt mentek a szépekkel, de ők Kunbaracs után Kunadacs felé vették az irányt, majd a Szabadszállás-Izsák-Ágasegyháza-Ballószög-Kadafalva vonalon át jutottak el az Auchan parkolóba.

- A Nagykőrös-Lajosmizse közötti aszfalt, ami meggyógyult, és vidáman suhanható.

SZÁMOK ÉS TÉNYEK:

- 272-en nevező

- 204-en induló

- 186-an sikeres teljesítő

- 14 fő teljesítette eredményesen a Nagyon szép kihívás 250 km-es távját

- 47 nevező, 41 induló, 38 beérkező a családi kihíváson

Legkorábban beérkező:

200 km: Boronkay Péter 15:10

250 km: Nagy Gergely 16:42

Legtapasztaltabb:

Annaházi Erzsébet (1968.)

Dávid József (1948.)

Legifjabb:

Bagi Panna (2007.)

Nosek Roland (2007.)

ÉS AZ ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ (Kettő az egyben, már, ha valaki eljutott idáig. hehe):

Hogy tekertem le hat SZÉP Kihívást úgy, hogy a hatból az elsőn még nem vettem részt

Szóval, az úgy volt, hogy 2019-ben csapatilag lenyomtuk az V. SZÉP Kihívást, sőt a kettőötvenes nagyon szépet, és nagyon vártuk a 2020-as megmérettetést. Csakhogy azt elvitte a cica! Pontosabban, a Covid.

De nem nekünk! Négyen (Márton Jani, Molnár Tibi, Csongi és én) elhatároztuk, hogy pontosan a napján (2020. május 16.) odagurulunk az Auchanhoz, és reggel 8 órakor elrajtolunk. Úgy is lett! De előtte még meglepetés várt bennünket: ott volt ugyanis a rajtnál Szépné Panda Tímea, a főszervező, aki a helyzet miatt kénytelen volt lemondani az eseményt. De kijött, hogy talál-e olyan „elvetemülteket”, akik saját szakállukra lenyomják. Na, talált! (És menet közben mi is találtunk még kisebb, szétszórt csoportokat.).

Még Kadafalvánál elhúztunk egy négy fős (ismeretlen) csoport mellett, akiket vidáman cipeltünk Ágasegyházáig, de onnan már ők is bekapcsolódtak a váltott vezetésbe. Drasztikusan növelték az egyébként sem kis tempót, olyannyira, hogy Orgovány környékén már leszakították saját társaikat. Tudtuk, hogy nagyon sok van még hátra, így mi beálltunk saját tempóra, ők meg megpróbálták magukat összeszedni. De mire ők bevárták, felhozták egymást, mi már Félegyházán kávéztunk.

Lendületünket kissé megtörte a Tomi kécskei teraszán elfogyasztott hűsítő rozéfröccs. A következő lendülettörésre akkor került sor, amikor elértük a Kocsér-Nagykőrös-Lajosmizse vonalat. Na, ott az életkedvünk is elment, kissé megrogyva érkeztünk a mizsei hamburgereshez. Onnan feltöltődve vágtunk neki a maradék távnak, Izsákon még szusszantunk egyet, és már a célegyenesben is voltunk. Visszatekintve, túl hosszú pihenőket tartottunk, és még ott, a célba érkezésnél elhatároztuk, hogy 2021-ben már rendesen tempózunk, és csak annyira állunk meg az ellenőrzőpontokon, hogy frissítsünk, pecsételjünk, aztán gyí, tovább. (Spoiler: így is tettünk, nagyon bejött)

Az igazi VI. SZÉP Kihívás

Ahogy az már szokás, az auchanos gyülekezőnél találkoztak és jókedvűen beszélgettek a régi és új barátok, majd 8-kor elindult a kritikus tömeg. A lassú rajt sajnos annyira lassú volt, hogy attól féltem, visszagurulunk a kadafalvi felüljárón. De megértettük, ennek így kell lennie, mert együtt nyomtuk az első nyolcat a családi kihívás szereplőivel. Biztos nem Farkas Misi nagyköveten múlott a tempó, mert ő nagyon gyorsan tud menni, csak most nem az volt a dolga neki. Na, de amikor Ballószög, Zsíros dűlőnél elindultunk, attól kezdve aztán nem volt megállás! A hőmérséklet ideális, a szél toló, és egy 30 fő körüli csapat elindult. A VM+ az élen forgott pár helyi, valamint (addig számunkra) ismeretlen bringással.

A 38-40 körüli tempónak köszönhetően igen gyorsan elhagytuk Ágasegyházát (ahol a legtöbb tapsoló szurkolóval találkozunk, akik biztos Berta Laci rajongói voltak), majd Izsákot, és már ott is termettünk Orgoványon, ahol a nap első folklórműsora fogadott bennünket. Ugyanis belecsöppentünk a szüreti mulatságba. Tapsoló, buzdító, pacsizó, lovaskocsitó, lovagló tömegen át vezetett az út az első ellenőrzőponthoz.

A veszedelmes tempónak köszönhetően a mezőny olyan gyorsan odaért Kiskunfélegyházára, hogy a szervezők még csak akkor rakták ki a második ellenőrző pontot jelző zászlót. Kis tumultus a pecsételésnél, mert még nem volt idő bontani a névsort (mondom, hogy nagyon gyorsan mentünk, még a nagy tapasztalatú szervezőket és segítőket is megleptük. És nem ez volt az utolsó!) Kakaós csiga, friss víz, tovább!

A folklórműsor után Lakiteleknél felavattuk az abban a pillanatban épp felavatott kerékpárutat, majd Madari Róbert polgármester és csapata látott vendégül bennünket a Pálinkaház csodás, hangulatos udvarán. Zsíroskenyér, vajaskenyér, lilahagyma, paradicsom, paprika, frissítés, majd feltöltődve folytattuk tempós utazásunkat.

Na, Kécskét is gyorsan magunk mögött hagytuk, hogy aztán Kocséron még a félegyházinál is jobban meglepjük korai érkezésünkkel a segítőket. Az ellenőrzőponton ekkor még csak az üres asztal állt. Engedtünk vizet a kútról, tanakodtunk, mi legyen, aztán mikor már majdnem elindultunk, megérkeztek, aláírtak, pecsételtek, mehettünk. Kis méltatlankodás volt az időveszteség miatt, de gyorsan túltette rajta magát mindenki. Hiszen ez egy túra, nem egy verseny (jó, na de kicsit azért az is. hehe)

Már csak egy kis ratyi szakasz volt hátra, és Nagykőrös-Lajosmizse közt vár ránk a vadiúj aszfalt, amin tavaly négyen görcsösen, kínoknak kínjával szenvedtük végig magunkat. Mizse, frissítőpont, aztán tudtuk, hogy Bene felé kanyarodva jó hosszan jön a nap legrosszabb minőségű szakasza.

De, ami a második folklórműsornál várt bennünket, Kunbaracs elején, na arra senki nem számított. Itt is szüreti felvonulás, de nem volt szurkolás, meg pacsi, mert egy rendőr zárta el utunkat, aki könyörgésünk ellenére se engedett bennünket a lovak közé. Vissza kellett hát fordulnunk, egy kilométer múlva jobbra, pár száz méter mély, vendégmarasztaló homok, háton, vállon a bicajok, majd aszfalt, és bekavarodtunk a baracsi ellenőrzőponthoz. Frissítés, fogatok és csikósok felvonulása, indulás Kerekegyháza felé.

Az adacsi leágazónál a nagyon nagy többség tovagurult a Kerek-Kada Ballószög-Cél vonalon, hogy teljesítsék a kétszázast, mi  heten pedig (a VM+-ból ketten Tomival), leválva róluk, Kunadacs-Szabadszállás vonalon nyomtuk tovább. Utólag kiderült, rajtunk kívül még heten nyomták le a kettőöntvenet, köztük Molnár Tibivel.

Itt már azért fájt minden, de rendesen forogtunk, és próbáltunk tartani egy 33-35 körüli átlagot a maradék hetven kilométeren. Szabadszálláson még utoljára pecsételtünk egyet, azán Izsák, Ágas, Ballószög, Kada… olyan szép lett volna együtt átgurulni a célkapunk, hiszen együtt nyomuk le a 250 kilométert, de a felüljáró után egy ember nem bírt megával, és elhúzott. Így ő lett az első, mi meg hatan a másodikak. Ilyen az, amikor valakiben robbanóelegyet alkot a versenyszellem, meg az adrenalin. Asszem, ezt nekem még tanulnom kell, de ez a VI. SZÉP Kihívás már fellibbentett belőle valamit. Vitt az adrenalin, élveztem, hogy feszegetem a határaimat, élveztem, hogy végig bírtam nyélen úgy, hogy kivettem a részem a vezetésből is.

Reggel 8-kor indultunk, 16:43-ra le is nyomtuk a 250 kilométert, falunapokkal, homokkal, kisebb ellenőrzőpontos megtorpanásokkal együtt. Ezeket néhányan nehezményezték, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a szervezők 200 kilométeren keresztül biztosítottak számunkra kísérőautót, aki minden kereszteződést, körforgalmat lezárt nekünk, hogy ne kelljen leállnunk ilyenkor. Vér profi volt a srác, aki a Skodát vezette, ha ő nincs, sokkal több időnk ment volna el a megállásokkal, újraindulásokkal a necces helyeken. Még falunapok és homok nélkül is!

Szóval ismét egy remek eseményen vettünk részt, Timiék felejthetetlen élményt szereztek több mint 250 kerékpárosnak. Akivel beszéltem utána, mind azt mondta, hogy jövőre is jönnek. Például Anti és a kalocsaiak, akik most jöttek először, de annyira bejött nekik, hogy 2022-ben máris a Nagyon szép kihíváson szeretnének részt venni.

•